studiobobo

2016. szeptember 4., vasárnap

Bejegyezte: bohóka dátum: 21:06

bohóka: Az életünk olyan, mintha egy hőlégballon kosarában ülnénk. Eredetileg mindketten festészetet tanultunk. Eleinte, a mindennapi életben nehezen tájékozódva, amolyan tipikus elvarázsolt művész párként lebegtünk a világban, valahol a föld felett. Aztán érkeztek közénk a gyerekeink, és szép lassan egyre közelebb kerültünk a praktikus hétköznapokhoz, a földhöz (talán már leér a lábunk, legalábbis sokszor reménykedem benne!), de egyre többször kerülünk sokkal közelebb az éghez is. Ezek azok az igazán ihletett pillanatok, amit csak gyerekek közelségében élhet meg egy felnőtt. Nézzük a gyerekeinket, ahogy játszanak, ahogy alszanak, esznek, civakodnak, ahogy belakják az egész életünket. És nincs más választásunk, élünk a felajánlott lehetőséggel: lesz belőle egy játékszer, egy kisruha vagy rajz. Nekünk most ez a dolgunk a világban. Nézzük a mohás sziklát, a vonuló felhőket, egy ráncos, szép arcot. Ezeket most csak gyűjtjük, egyszer ezekből is lesz valami, talán az életművünk, ha marad még elég időnk.

Egyszerű téma. Téma képeinek készítője: Ollustrator. Üzemeltető: Blogger.